Interjú Barbie-val

Ma szép csendben belemerültem a kedvenc magazinom legújabb számába, még volt 1 órám, hogy elinduljak edzésre, szóval nem siettem el a dolgokat.

Egyszer csak valaki a nevemen szólított... Én meg hát persze, hogy frászt kaptam. A horror filmekben az emberek tudomást vesznek a szellemekről és itt kezdődnek a gondok, így én dermedten "mint aki észre sem vette, hogy valaki beszél hozzá" bámultam a magazint tovább. Hát de aztán elkezdte valaki rángatni a melegítőm...
Ugrottam egy nagyot! Odanéztem és az állam leesett. Violetta babám integetett nekem.

Aztán fogta magát és mielőtt menekülőre foghattam volna, már fel is mászott a vállamra.

- Szelfizzünk! - kiáltotta a fülembe.

Lehet erre nemet mondani?

Aztán folytatta:

- Tudod miért vettél meg engem?
- Nem
- Mert én azt akartam! Ez az én mágiám. Te olyan szeretettel gondoskodsz a babáidról, hogy ez megtetszett nekem, így meg akartalak ismerni.
- Szuper! - válaszoltam, az államat keresve a földön.
- Tudok ám mást is!
- No és mit? És mondd, akarom én ezt tudni?
- Félsz tőlem? - kérdezte olyan ártatlan képpel, mintha mindennapos volna, hogy egy baba beszél az emberhez.
 - Mégis mit kellene tennem? Nem mindennap beszélgetek babákkal. Mond, tudtomon kívül valaki LSD-t csempészett az ásványvizembe? Megőrültem?
- Nyugodj meg! Minden rendben, nem őrültél meg. Én tündér vagyok.
- Én meg Szűz Mária!

 - FIGYELJ MÁR RÁM! - kiabált ismét a fülembe. aztán csendesebben folytatta, mert talán érzékelte, hogy még mindig frászt kapok tőle. - Vannak erdei tündérek, embereket segítő tündérek és még sorolhatnám. Már fényképet is láttál rólunk 1917-ben két gyerek fényképezett erdei tündéreket. Persze cáfolták őket meg nem is. Hamisnak gondolták a képeket, pedig nem voltak azok. A két gyerek tényleg lefotózta őket!
- Oké, tündér vagy, én meg nem őrültem meg... - mondtam úgy, hogy azt gondoltam, teljesen elment az eszem!

 

- Végre! Azt hittem, nehezebb dolgom lesz veled.
- És minek köszönhetem a látogatásodat? - próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, több-kevesebb sikerrel.
- A Liebster Award kapcsán feltetted a kérdést, amire mindig is választ akartál kapni, rémlik? "Ha jönne egy jótündér és életre keltené az egyik babádat egy napra, melyiket válsztanád, hogyan töltenéd vele azt a napot és miket kérdeznél tőle?"
- Igen és? - itt kezdtem nagyon izgulni!
- Én tündér vagyok, dereng már? - szemtelenkedett velem.
- Azt mondod, életre kelted az egyik babámat?
- Igen, ezt mondom. De nem egyet, hanem kettőt, hogy ne unatkozzanak, ha épp más dolgod van és nem egy napra, hanem egész húsvétra!
- Ezt komolyan mondod?
- Persze! De csak egy babát választhatsz, ki legyen akit  megismernél. A másikat én választom ki. Mehet?
- Hogyne!
- Ki legyen a szerencsés?
- Barbie! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Akkor készülődj az edzésre én addig csodát teszek!

Mire visszaértem, Barbie már betakarózva ült a kanapén. Fázott, mert csak egy zöld nyári ruha volt rajta.

Gyorsan kerestem neki egy megfelelő öltözéket és már robogtunk is edzésre.
Violetta arra kért, most semmi mással ne foglalkozzak, csak Barbie-val.
Edzés után pedig azt is megtudom, ki a második baba, akit életre keltett, amíg sanyargattam magam. Vagy edzés után tiszta fejjel rájövök, hogy az egész csak egy szép, és kissé bizarr álom volt...